Utak a hipnózishoz. A hipnózis útjai. Beszámoló a Magyar Hipnózis Egyesület XXIX. találkozójáról Esztergom, 2018. március 23–25.

Idén, az impozáns esztergomi Bazilika szomszédságában lévő Szent Adalbert Központ adott otthont a XXIX. Hipnózis Találkozó több, mint 80 lelkes érdeklődőjének, mely együttlét most is izgalmas szakmai kérdéseket, új utakat körvonalazott, határterületeket feszegetett, illetve jó elmélyüléseket, találkozásokat hozott.

Pénteken a Hipnózis Találkozók sorozatában először, prekongresszus keretében, egy kiváló kanadai magyar kolléga, Filó Gábor szemléltette, hogy a fogorvosi kezelés kiváltotta spontán transzállapotban, ahol megnő a fogékonyság az orvos szavaira, mit mondjunk és hogyan mondjuk.

Gál János előadásában kiemelte, hogy a szomatikus orvoslás területén a betegek megváltozott tudatállapotát jól „használva” lehet a pozitív szuggesztiók segítségével a gyógyítást teljesebbé tenni, oldani a testi tüneteket, a fájdalmakat és segíteni a gyorsabb felépülést.

Hirsch Tibor előadása a filmek világába kalauzolt minket. A film egy sajátos hipnózis, ahol a néző egy sugallt valóságba jut be. Példaként megmutatta nekünk hogyan „húzza” transzba a nézőt a Starwars kezdő felirata, ami felfelé és egy pont felé halad a vásznon.

A késő délutáni kerekasztal a hipnózis iránti elvárások és hiedelmek témakörét járta végig. A korábbi időkre jellemző „csak át ne kelljen adnom a kontrollt” félelmet manapság az „adj uram Isten, de azonnal hipnotizáljon vissza és gyógyítson meg” igénye váltotta fel.

Ezután Zseni Annamáriát köszöntöttük 35 éves munkássága alkalmából.

Meglepetésként egy faragott kincsesládát és személyes emlékekkel és fényképekkel teli emlékkönyvet kapott tőlünk.

A szombati workshopok sokféle mélyülést kínáltak.

Csóka Judit workshopján megérezhettük, hogyan áramlik a szeretet a térben az együtt mesélésben, éneklésben és történethallgatási transzban. Kórházi körülmények között, kardiológián, különösen fontos a mese, mert a páciensek, nem tudják megfogalmazni verbálisan elakadásaikat, viszont a mese „varázsereje” eléri a mélyebb szintjeiket is, ezáltal segít gyógyulni, változni.

A Közgyűlésen a vezetőség megújulását, megfiatalodását követhettük nyomon majd a Hipnik (játék, móka, kacagás) keretében rögtön a „beavatásuk” is megtörtént az emlékek, történetek felidézésén keresztül. Olyan érzés volt, ahogy „a nagy öregek” mesélték a közösség életét az új generációnak, mint, mikor „apáról fiúra” száll a mesterség, a szellemiség, a légkör.

Vasárnap Bányai Éva és munkacsoportja részletesen ismertette a melldaganatos páciensekkel folytatott fontos kutatási eredményeiket. A szakirodalom szerint az onkológiai betegeknél alkalmazott kemoterápia esetén a NK (természetes ölősejtek) aktivitása csökken, ezzel szemben a hipnózissal, zenével, illetve a betegre kiemelt figyelmet fordító csoportokban ez nem történt meg.

A coaching és a hipnózis módszertani ötvözését láttuk Boros Imre előadásában. Konfuciuszt idézi munkahipotéziseként, mely szerint „A tigrist előbb gondolatban kell elejteni, a többi puszta formalitás.”

Varga S. Katalin megmutatta nekünk előadásában, hogy a szeretet, a hála és tisztelet, ami ebben a mély bevonódásban létrejön, és ez az, ami gyógyít. Megkapó és egyben ismerős volt számomra, ahogy a terapeuta is transzba kerül a pácienssel párhuzamosan.

Utolsó előadásként Agárdi Tamás az igazságszolgáltatás területén használt hipnózisról osztotta meg velünk gondolatait. Érdekes volt megtudni, hogy a hazugság egy evolúciós fejlődés mentén alakult ki és biológiailag adaptív jelenség.

Majd három különböző területről -igazságszolgáltatás, gerincgyógyászat, nőgyógyászat- érkező kolléga mesélt a hipnózishoz vezető útjaikról egy személyes hangvételű kerekasztal beszélgetés folyamán. Ketten is Bányai Éva ellenállhatatlan karizmáját említették kulcsélményként. Fontos kérdés volt: ki, hogyan bírja a terhelést. Hosszan gondolkodtam azon, vajon a bűnözők személyisége, „történetei”, a gerinc-műtöttek vagy a szülő nők félelme, fájdalma nehezebb-e a kollégáknak?

Szép gondolattal zártak: Számukra a hipnózis még mindig egy varázslat, amivel terapeuta és páciens igazán közel kerülhet egymáshoz a közös transzban. Ezzel lassan több, mint 24 éve én is így vagyok.

 

Bognár Zsuzsanna

Kapcsolódó tartalmak