A konferencia előadásai követték a találkozó címében foglalt tematikus ívet, így már az első napon ráhangolódott a hallgatóság arra az izgalmas területre, mely az idegtudományok legújabb vívmányain keresztül vezet a mindennapok klinikumába, a terápiás kapcsolatok berkeibe. Érdekes volt számomra elgondolni, mennyi kitartó munka, kutatás, vizsgálat húzódhat annak hátterében, hogy megismerhetővé váljanak a hipnoterápiás kapcsolat hatótényezői.
Bányai Éva, Mészáros Judit, Tringer László előadásaiban feltárultak a kutatás, a terápiás kapcsolat, a pszichoterápiák közös hatótényezőinek sajátosságai idegtudományi, illetve analitikus majd kognitív megközelítésben. Vas József Pál előadásában a hipnoterápia áttételi jelenségeire hívta fel a figyelmet. “A terapeuta ne trükközzön, hanem tükrözzön”, fogalmazott frappánsan. Az “Álommunka különböző modalitásokban” kerekasztal a pszichoanalízis, a jungi megközelítés, a pszichodráma és a hipnózis álommunka sajátosságait mutatta be Erdélyi Ildikó, Gáti Ágnes, Tornyossy Mária és Vértes Gabriella tolmácsolásában.
Az újdonsült hipnoterapeuták és SASOK avatása következett, majd Vértes Gabriella 70. születésnapja alkalmából tartott kerekasztal, mely során kollégák és tanítványok személyes köszöntését hallhattuk, történelmi hangulatú és jelentőségű képekkel és zenével fűszerezve.
Szombati napon a műhelyeknek jutott a főszerep, azonban a korán kelők a ráckevei Csónakos Piacot is megszemlélhették. A délelőtt folyamán Vas József Pál műhelyén vettem részt, melynek témája a kapcsolati tényezők szerepe volt a dinamikus hipnoterápiában. A résztvevők csoportmunka keretében hangolódhattak rá fokozatosan a témára, mely egy borderline páciens álmával kapcsolatos asszociációkon keresztül vezetett mélyebb vizekre. Szó esett arról is, hogy mennyire elégítjük ki mi hipnoterapeuták a páciens igényeit a módszert illetően, illetve annak megvitatása és eszmecseréje, hogy mi segíthet akkor, amikor a páciens túlzott elvárásokkal jön a terápiába. Jó volt megtapasztalni az aktív részvételt, a műhelyvezető témaválasztásának közös problémákon alapuló, összehangoló és csoportformáló erejét.
Délután Bíró Gyula és Varga Katalin műhelyére látogattam el, mely a mexikói Centro Ericksoniano de Mexico keretei között zajló terápiás munka és képzés folyamatába adott élményszerű betekintést. Számomra érdekes és új tapasztalat volt az a terápiás megfontolás, miszerint a probléma megoldását rábízzuk a páciens “belső bölcsességére”, valamint az intuíciónak tulajdonítunk főszerepet. Bíró Gyula betekintést nyújtott a “Milton nyelv” univerzális megfogalmazásába, mely úgy érzékelhető, mintha mindenkihez szólna, de bele lehet vetíteni konkrét és aktuális érzéseket. Említetteken kívül Bányai Éva, Balogh Ildikó, Benczúr Lilla, Császár Noémi, K. Szilágyi Adrienn, és Zseni Annamária műhelyei emelték a szakmai színvonalat. A szombati napot vidám „Hipnik” zárta, ahol két spontán toborzott csapat mérhette össze tudását, borkóstolóval egybekötve.
Bányai Éva és munkacsoportja előadássorozata indította a záró vasárnapi programot. A hipnózis kapcsolatépítő szerepének hatását vizsgálták emlődaganatos nők gyógyulást segítő megküzdése szemszögéből. Ezzel kapcsolatban az a benyomásom támadt, hogy a hipnózisban megélt terápiás kapcsolat mindkét félnek, terapeutának – páciensnek egyenrangú információkat hordoz. Perczel Kristóf, Árkovits Amaryl és Ziss Mariann előadásában három esetbemutatás következett. Mindhárom témájában eltért, de szakmai üzenetében egyenrangúan aktuális terápiás helyzeteket ismertetett. A Skype terápia vitatott elfogadása magában hordozza az “Ott leszünk-e a jövőben is, vagy benne ragadunk a múlt században?” kérdését. A konferenciát Varga Katalin a hipnotikus interakció fenomenológiájáról szóló izgalmas,
Párizsban elhangzott előadása, majd nagycsoporttá alakult kerekasztal zárta Dávid Tamás moderálásával. Záró gondolatként felvetődött bennem a DREAM terápiából idézett kérdés: “Hogy is vagyunk mi (terapeuták) egymással?” Ennek átgondolását a jövőbeli közösségi és szakmai továbbfejlődés miatt megfontolandónak tartom.
Sümeg Szilvia
/ Pszichoterápia 2016. (25.), 4. /
