„Transz-tér-idő” Beszámoló a Magyar Hipnózis Egyesület XXVIII. találkozójáról Budapest, 2017. május 26 – 28.

Kellemes hangulatban, sokrétű transzélményben megmerítkezve, elméleti ismeretekkel is töltekezve, valamint terápiás esetismertetések izgalmas lépéseit követve telt az elmúlt hétvége a Magyar Hipnózis Egyesület XXVIII. Hipnózis Találkozóján.
Idén Budapest egyik belvárosi szállodájának, a Benczúr Hotelnek a konferenciatermeit laktuk be.
A kongresszus címében ígértek szerint térben és időben nagy utat jártak be a résztvevők: a sámánisztikus transz és mindfullness kapcsolódásától, a buddhista és a keresztény meditációtól a mexikói fluyendo módszerig bejárhattuk az egész világot. Dokumentumfilmen a sámánszertartásokat, az elméleti kutatások ismertetéséből a tudomány legfrissebb eredményeit ismerhettük meg. Olyan meghívott előadókkal és műhelyvezetőkkel is találkozhattunk, akik a hipnózis határterületi technikáit alkalmazzák: más módszerekkel vegyítik, illetve a szuggesztiókat hipnózistól függetlenül alkalmazzák.
Jómagam közel 30 éve dolgozom hipnózissal, ezen a konferencián mégis sikerült új szempontokat is kapnom, újszerű élményekben részt vennem.
A péntek délutáni előadások és a kerekasztal beszélgetés is megnyithatták a hallgatóságban a kaput, kíváncsiságot olyan élmények megismerése felé, mely nem elsődlegesen a gyógyító technikákból ismert, hanem emberi kultúránk gyökereihez tartozik. Közelebb állnak a valláshoz, a népi szokásrendszer átörökítéséhez, a kultúrákhoz köthető rítusokhoz. Hoppál Mihály filmbemutatóján bepillantást kaphattunk a sámánszertartásokba, s ezzel megindult a transzba merülés folyamata, mely szombaton a workshop-okban tovább mélyülhetett.
Daubner Béla András sajátosan ötvözi a keleti meditációs technikát a pszichodráma és a családállítás módszertanával: műhelyében olyan mozgásmeditációs terápiát mutatott be, melyben ún. fúziós állításban, csukott szemmel való egyszerű lépésekkel, összetalálkozásokkal, hosszan kitartott egymás szemébe nézéssel teremtődik meg a helyzet, melyben érinteni igyekszik a korai kötődéseket, anya-magzat kapcsolat kezdeti stációit. A résztvevők maguk is meglepődtek a transzba vonódás mélységén, az átélt élmények intenzitásán.
Miklós Barbara műhelyében bepillantást nyújtott számunkra a szomato-pszichoterápia alap módszerére a fókuszálásra. Megengedő légkörben, szuggesztiók adása nélkül, csupán a figyelem saját testre fókuszáltatásával és tükrözéssel preverbális élmények mozgósítását indítja, melyben integrálódás történhet. A műhely résztvevői kellemes, elfogadó légkörben ismerkedhettek ezzel a technikával.
Sajnos csak a hipnotikus transzban vagyok képes disszociáltan egyidőben több helyszínen lenni, így nem tudtam a többi, izgalmasnak hangzó műhelyen részt venni. Mások élménybeszámolóiból tudom, hogy Endresz Hajna és Nagy Krisztina mozgásterápiás szív-munkája mélyen megérintő volt, a műhelyvezetőktől is komoly aktív bevonódást igényelt. Rohánszky Magdolna Belső utazása sámán módon hiteles, gazdagító, fantasztikus élmény volt. Legnagyobb érdeklődést Somogyi Erika családrendszeri munkája váltotta ki, melyet igen informatívnak, gyakorlat szempontjából hasznosnak véleményeztek a résztvevők.
Szombat este a szokásos, szórakoztató Hipnik játékban, humorban, zenében oldotta a konferencia légkörét.
Vasárnap a tisztánlátás ideje volt: a transzba mélyülést jól ellenpontozták a tudományos ismereteket, legújabb vizsgálati eredményeket bemutató előadások, valamint a hipnózis gyakorlati felhasználását bemutató esetismertetések.
Frissen végzett szakemberek köszöntése mindig kitüntetett része találkozóinknak. Sok sikert kívánunk nekik szakmájuk kiteljesítésében!
Gyakorló szakemberként nagyon élveztem ezt a konferenciát!  Megmutatta, hogy a tapasztalatok megosztása, kereteink, határaink tágítása mind szakmailag, mind az Egyesület életét, működését tekintve folytonos, állandó feladatunk.


Kemény Katalin

/ Pszichoterápia 2017. (26.), 4. /