„Gyökerek, évgyűrűk, friss hajtások” Beszámoló a Magyar Hipnózis Egyesület XXV. Találkozójáról Dobogókő, 2014. május 30 – június 1.

„Gyökerek, évgyűrűk, friss hajtások”
Beszámoló a Magyar Hipnózis Egyesület XXV. Találkozójáról
Dobogókő, 2014. május 30 – június 1.

 

Május utolsó péntekén a még déltájban is ködbe vesző, kanyargós hegyi úton közelítették meg a résztvevők az utóbbi évek hagyományainak megfelelően Dobogókőn megrendezésre kerülő 25. hipnózis találkozó színhelyét, a Walden Hotelt.
Nyitóelőadásként Vértes Gabriella tekintette át a pszichoterápiás irányzatok körében a hipnózis, „hipnopszichoterápia” egykori és jelen helyzetét, bemutatva a hipnózis alkalmazásának magyarországi kezdetét, annak a fejlődésnek a fontosabb történéseit, amelynek nyomán napjainkban, a szakmai elfogadottságot kivívva, önálló pszichoterápiás modalitásként tekinthetünk a módosult tudatállapotban történő lélektani munkavégzésre. Az egykor „mágikus delejként” említett hipnózis, ma már a szakpszichoterápiák felosztásában a köztes, kombinált pszichológiájú megközelítések közé sorolt.
A két és fél napos szakmai program során a mesék pszichoterápiás használatának, hipnoterápiás alkalmazásának lehetőségeire irányult megkülönböztetett figyelem. Boldizsár Ildikó néprajz- és mesekutató, meseterapeuta A teremtő képzelet szerepe a metamorphoses – meseterápiában címmel adott összefoglalást a mesék gyógyító erejéről.  
Az előadás keltette fokozott érdeklődés sokakat csábított másnap a Benczúr Lilla és Csóka Judit vezette, Utak az élet vízéhez – mesék és hipnózis címmel meghirdetett műhelyére, amelynek keretében a résztvevők közösen keresték a hipnoterápia és a meseterápia módszer-kombinációjának a lehetőségeit.
A jubileumi hipnózis találkozó első kerekasztala alkalmat teremtett, hogy a meghívottak, Bányai Éva, Bíró Gyula, Daubner Béla, Kovács Zoltán Ambrus, Bognár Zsuzsanna személyes visszaemlékezések révén elevenítsék fel a hazai hipnózis-közösség szerveződésének, formálódásának eseményeit, alakulásának meghatározó történéseit. Daubner Béla felidézte szakmai döntése mögöttes motívumait, amelyek a magyarországi hipno-közösség szétválásához, illetve az Integratív Pszichoterápiás Egyesület megalakulásához vezetett. Az, hogy ma mindkét egyesület prosperál, többen mindkettőnek tagjai, azt igazolja, hogy volt és van kellő szemléleti, elméleti és gyakorlati gazdagság két hipnózis vonatkozású egyesület létére.
A második kerekasztal különleges ínyencséggel szolgált, hiszen jól ismert kiképző hipnoterapeuták, Gáti Ágnes, Zseni Annamária, Vértes Gabriella és Bíró Gyula mutattak be egy-egy esetet a hipnózis módszerével való pszichoterápiás munkájuk korai időszakából.
A szombati napon kilenc műhely kínált szakmai gyarapodásra alkalmas, inspiráló közeget. Vezetett műhelyt többek között Bányai Éva (Gyógyító hipnózis „gyógyíthatatlan” betegeknél: hatékony terápiás szuggesztiók a daganatos betegség előrehaladott stádiumaiban), Bíró Gyula (Egyesített térelmélet – interaktív pszichoterápiás modell), Havelka Judit (Traumafeldolgozás EMDR terápiával – szabadulás a múlt fogságából) és Varga Katalin (Intuíció a hipnoterápiában).  
A záró nap előadásai összességében a hipnózis alkalmazásának sokrétűségét mutatták be.
Bányai Éva kutatócsoportjának munkatársai a melldaganatos betegek kemoterápiás kezelése közben alkalmazott hipnózis kedvező szomatikus és pszichés hatásait ismertették. Kekecs Zoltán a hipnózis során létrejövő autonóm idegrendszeri hatások vizsgálati eredményeivel lépett a hallgatóság elé, Vig Katalin pedig a szívműtéten átesett betegek körében végzett, műtéti altatás során alkalmazott pozitív szuggesztiók vizsgálatának protokollját mutatta be. Két esetismertetés zárta az előadások sorát. Benczúr Lilla egy intrauterin ikervesztés okozta pszichés probléma átdolgozásának, míg Beszterci Felícia a fogantatás nehézsége mögöttes meghatározójaként a zavart anya-lánya kapcsolat rendezésének hipnoterápiás folyamatát mutatta be.
A színvonalas rendezvénynek 82 látogatója volt, akik bőséggel meríthettek szakmai igényességből, kaphattak megannyi inspirációt hipnoterápiás munkájukhoz, és nemcsak újabb tudományos eredményekkel gyarapíthatták az ismereteiket, hanem kollegialitásból, összetartozásból, derűs együttes élményekből is jólesően feltöltődhettek.

                                                                                                                                Dávid Tamás

 

/ Pszichoterápia 2014. (23.), 4. 284 – 285. /